Flóra lányom mászik s kapaszkodva feláll. Ősz van. Ahogy a gyümölcsök beérnek, úgy kezd beérni az én lányom is. Folytatva a hasonlatot az őszi elrakások ideje is elérkezett: minden, ami megkaparintható dolog (értsd megrágható, megkóstolható), amit el tudna érni csemetém azonnal evakuáltunk a párommal. Soma fiam pedig a maga négy és fél esztendejével és bölcsességével mindent megpróbál ez ellen tenni: a kisvasút minden darabja a földön és levegőben, játékfigurák az asztalon és a székeken, a szőnyeg alatt pedig egy játékbirodalom húzódik (ránézésre a szőnyeg domborzatából ítélve nem gondolnám ezeket "tanúhegyeknek", inkább az elmúlt napok félresikerült rendrakási kísérletek végtermékei). Ehhez hasonló helyzeteket bizonyára minden gyakorló szülő átélt már. S ha már ősz, hát hadd folytassam azzal, hogy elkezdtük az "őszi hadjáratot". Stratégiai célokat foglaltam el tegnapról mára virradóra, s ezeket a fentebb felsorolt objektumokat felszámoltam. Megszűnt a káosz. Legalábbis azt hittem. A nagy zűrzavarban sikerült is egyszer megközelítenem a gyermekem szobáját némi rendezett állapotot hagyva magam után. Ekkor még reménykedtem egy gyermekszobára mért "mindent elsöprő" invázióban, de Soma fiam az ellentétes szárnyon alattomos módon támadást indított egy autópálya szétpakolásával - szétoszlatva ezzel illúzióimat...
A rend még csak alakulóban sincs tehát, Flóra pedig csak mászna. Mindenesetre a lányom mérges rám, a legjobb szórakozása most az, hogy rám morog, ijeszteget. Ez pediglen olyan, mintha egy kutyus vakkantana az emberre és ugrik egyet hozzá a székében. Feleségemmel nemigazán akartunk soha házőrzőt, de valami megoldás mégiscsak kell. Lehet, hogy ez egy alternatíva lesz? ;-)
